AVATÁROK
Az „Avatár” szó jelentése: Isten közvetlen alászállása, a Legfelsőbb
Lény megtestesülése. Habár egy Avatár közvetlenül Istentől száll alá,
indiai hagyományunk úgy tartja, hogy tíz fő Avatár létezik, és ők
mindannyian Vishnu Isten különböző megtestesülései. Néhányuk állati
avatár. A tizedik avatár neve, aki még csak ezután fog elérkezni,
Kalki. Ezt állítja a hagyomány, ezt állítják a tudósok. De spirituális
szempontból az Avatárok csak annyiban kapcsolódnak Vishnuhoz,
amennyiben Vishnu képviseli a Legfelsőbbnek a minden változáson túli és
minden változás felett álló - isteni Fenntartó, isteni Folytonosság és
legfelsőbb Egység - aspektusát. Avatárok szép számmal voltak. Sri
Chaitanya Avatár volt, Sri Ramakrishna Avatár volt, Lord Rama és Sri
Krishna Avatárok voltak.
Sri Ráma (Rámachandra)
Már hallottál első indiai Avatár-Királyunkról, Rámáról, vagy ahogy
nevezzük, Rámachandráról. Rámachandra volt a Lord Krishnát megelőző
Avatár. Ráma fő ellenségét Rávanának hívták, aki maga volt a
megtestesült tudatlanság. Rávana elrabolta Rámachandra feleségét,
Szítát, és teljességgel szemben állt Rámaval. Rávana volt az akkoriban
inkarnálódott legnagyobb ellenséges erő. Azt mondhatnád, hogy Rávana
kimondottan azért jött a világba, hogy Rámachandrát zaklassa. De ez
enyhe kifejezés. Azzal a céllal jött a világba, hogy megsemmisítse,
vagy ha ez lehetetlen, akkor feltartóztassa az isteni fejlődést a
földön. Ezért a legerőteljesebben szemben állt Rámachandrával, akinek a
célja ezzel pontosan ellenkezett. Ráma mindemellett legyőzte Rávanát és
megszabadította tőle a világot.
Amikor Rámachandra tizennégy évre száműzetésbe kényszerült, fivére,
Bharat fogta a szandálját és a trónra helyezte. Ezzel jelképezte, hogy
Ráma visszatértéig ő csak a gondját viseli a királyságnak.
Ráma, az első Avatár, India egyik legnagyobb spirituális Mestere
Durgához imádkozott. Azért imádkozott ehhez az istennőhöz, hogy védje
meg, ha veszélybe kerül, bár ő maga nagy spirituális Mester volt. A
spirituális Mesterek gyakran közelítik meg az Isteni női aspektusát.
Sri Krishna
Isten Sri Krishnában Isteni Természetére büszke. Az ember Sri
Krishnában emberi természetére büszke.
Sri Krishna az a szeretett csónakos, aki Tudat-Csónakján
fáradhatatlanul közlekedik India példátlan történelme és páratlan
spiritualitás között.
A Gíta Sri Krishna Szíve, Beteljesedő Látomása. A Gíta az emberiség
lélegzete, Halhatatlanság felé tartó utazása.
Sri Krishna Fuvolája lelkesíti az Egyetemes Tudatot. Sri Krishna Gítája
elbűvöli a Transzcendentális Tudatot.
Sri Krishna Fuvoláján játszik. Mi hallgatjuk. Valami többet teszünk.
Testünk porát elcseréljük Lelkének Teljességére.
Sri Krishna a Gyönyörűség parttalan óceánja. De amint őszintén Neki
szentelem magam, saját Csónakjával ajándékoz meg engem, és elvisz engem
a határtalan Partra, az Arany Mindenségbe.
India utolérhetetlen Avatárja (Isten közvetlen alászállása), Sri
Krishna valami többet szeretne elmondani a világnak. Így szól: „Áldott
az emberi születés: még a menny lakói is vágynak erre a születésre,
mivel az Isten-Megvalósítást csak az emberek érhetik el itt a földön.
Buddha
Sziddhárta megtette. Családos életéből az otthontalanság életébe
költözött. A Legfelsőbb megtette. Lord Buddhát az emberiség hódoló
szívébe, az egyetemes Szeretet ölébe helyezte. Sziddhárta kísértést
látott és kitért előle: mértékletességet keresett és élt;
megvalósította és felajánlotta a Középutat. A Mindenható két dolgot
tett Sziddhártán keresztül. Kinyilvánította a tökéletesség eszményét
egy emberi lényben. Kinyilvánította Megvilágosodását és Részvétét egy
isteni lényben. Lord Buddha félredobta a kasztot. Az elesettek
megtanulták tőle az önbecsülés értékét. A hajlíthatatlanok megtanulták
tőle az alázat szükségességét.
Buddha ösztönzi értelmünket. Buddha megvilágosítja életünket. Buddha
betölti szívünket. Buddha kielégíti lelkünket.
Ó, Buddha, Buddha!
Mondd,
Mért
Voltál oly kegyetlen
Gyönyörű feleségedhez, Yasodharához?
Mi vett rá,
Hogy elszökj
Hálójából?
„El akartam
Mondani a világnak,
Hogy emberi életemben
Teljesen
Betöltetlen voltam.
Azért szöktem meg feleségem
Szerelem-Börtönéből,
Mert
Tágabb valójának, a világnak
Szüksége volt
Azonnali szolgálatomra.”
Jézus
Jézus jött. A világ hallott. Jézus ment. A világ látott. Jézus
mosolyog. A világ készül.
Jézus szűkölködött. A világ nem adott. A világ szűkölködött. Jézus
adott. Egyúttal készült.
Jézusnak megvolt a lehetősége, hogy a Megbocsátás egyedülálló
értékéről beszéljen a világnak. Jézusnak nem volt meg a lehetősége,
hogy a Kard elkerülhetetlen szükségességéről beszéljen a világnak.
Jézus emberi születése volt a Kérdés. Jézus Isteni Halála nemcsak egy
Válasz volt, hanem A Válasz.
Isten nagyon sikeresen leküldte Fiát a földre. Az emberiség csúnyán
vereséget szenvedett, mivel nem fogadta be a Fiút.
A föld baklövései nagyok. Isten Részvéte nagyobb. Jézus tudta ezt.
Ezért az áldásért imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem
tudják, mit cselekszenek.”
Jézust Isten Fiának és transzcendens Lénynek is tekintem. Jézust az
ember fiának nevezik, de az isteni Tudatot hozta le magával a földre.
Isten Fia azt jelenti: a végtelen isteni Tudat tudatos birtoklója.
Jézus tudatosan testesítette meg a Mindenható Atyát, a Legfelsőbbet, az
Abszolútot. Időnként Isten fiának nevezte magát. „Mi Atyánk, aki a
Mennyekben vagy” - szokta mondani. Viszont volt idő, amikor ezt mondta:
„Én és Atyám egyek vagyunk.”
Jézusnak önmagát a nagyvilág számára az ember fiaként kellett
megmutatnia, hogy az emberek higgyenek a saját lehetőségeikben.
Máskülönben az emberek azt gondolták volna: „Ó, ő isteni, ezért tud
mindent megtenni.” De amikor azt mondhatták: „ha ő el tudja érni a
Legmagasabbat, mi is el tudjuk.”, akkor bátorítva és ösztönözve érezték
magukat, hogy mélyen belülre menjenek és törekedjenek. Ezen kívül
Jézusnak fel kellett fednie, hogy a Menny és a föld nem két különböző
hely. Megmutatta, hogy a Menny a szívünkben van, a tudatunkban, és hogy
mindannyian Isten tudatos gyermekei lehetünk. És néha isteni hatalmát
kellett nyújtsa a világnak, mivel csak így tudta meghonosítani tudatát
a földön. Ilyenkor arra volt szükség, hogy transzcendens Lényként
nyilvánítsa ki magát a világnak, és ő meg is tette.
Jézus az egyik pillanatban az ember fia volt, akit a fizikai természet
korlátai kötnek. Más pillanatokban Isten tudatos fia volt, aki a
világot elrendelt Célja felé vezeti. És ismét más pillanatokban azt
kérdezte: hol van a Cél, ha nem bennem? Amikor Jézus azt mondta: „Én
vagyok az Út, az Igazság és a Fény”, akkor úgy értette, hogy benne, az
ő isteni tudatában van maga a Cél. Tehát földi tartózkodása során három
szerepet kellett párhuzamosan eljátszania.
Sri Chaitanya (Lord Gauranga)
Lord Gauranga felemelkedése Bengál egén, amikor a tartomány a babona, a
tudatlanság és a pesszimizmus ködébe burkolózott, a Gondviselés
legfelsőbb áldása volt. A földöntúli fény, amit a szendergő és
elnyomott országra szórt, új életre serkentette annak gyermekeit.
Sri Chaitanya vaishnavizmusa rokon értelmű a Radha-Lélekkel, az isteni
szeretet legmagasabb formájának élő jelképével. Ez a szeretet abban éri
el tetőpontját, hogy birtokolja az örökké boldog Sri Krishnát és
bitrokolva van általa.
Az ember akkor tudja igazi hódolatát kifejezni Sri Chaitanya Avatárnak,
amikor képes az Ő Isteni Extázisának egy elenyésző kis töredékében
osztozni.
Már tizenéves korában egyenesen átúszta a tudás óceánját. Az összes
tudósnak kivétel nélkül meg kellett hajolnia ez előtt az intellektuális
óriás előtt. De amint a huszonötödik évéhez közeledett, gyors változás
következett az életében. Rátört az istenmegvalósítás.
Lelki szabadsága akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a Bhagitrathi
folyóba dobta a Logikáról írt ragyogó művét, nehogy barátja hírnevét az
ő nagyobb tudása elhomályosítsa…
Megférhet a Tudás és az Odaadás békésen egyetlen testben? Sri
Chaitanya élete az igenlő válasz. Az egyik pillanatban ő Krishna, a
következő pillanatban ő Rádha. Amikor szeméből patakzanak a könnyek
Krishnáért, akkor ő a megszemélyesült Rádha. És amikor elfoglalja
helyét a megszentelt emelvényen, akkor ő Sri Krishna maga. Chaitanya
Bhakti-jának Bengálban kifejtett hatását nem lehet világosabban
kifejezni, mint Vivekananda tette, a védikus tudósok Tudósa.
Rámakrishna szeretett tanítványa így szólt: „Chaitanya Bhakti-ja
Bengál egész földjén uralkodott, vigaszt és megnyugvást hozva
mindenkinek. Szeretete nem ismert határokat. A szent és a bűnös, a
hindu és a muzulmán, a tiszta és a tisztátalan, a kéjnő, az utcai
járókelő – mindenki részesült szeretetében, mindenki részesült
áldásában, és részesül a mai napig, bár nagyon elfajult mértékben,
amint minden elfajul az időben. Központja a szegények menedéke, az
elnyomottaké, a kaszton kívülieké, a gyengéké, a társadalom által
kivetetteké.”
Sri Rámakrishna
Rámakrishna gyermekkorában egyszerre volt Isten-központú és
Isten-ittas. Az istenszeretőt gyakran félreértik és javíthatatlan
elmebetegnek tartják. Rámakrishna sem volt kivétel néhány honfitársa
szemében. Ahogyan a gyermek sír anyjának édességért és játékért, úgy
sírt a gyermek Rámakrishna Káli Anyának szeretetért és odaadásért. És
ez a szeretet és odaadás nem egyéb, mint titkos kulcs, amely az
Isten-megvalósítás ajtaját nyitja.
Egyetlen célja volt az életben: semmit sem birtokolni, kivéve a Káli
Anyával való állandó egységet. Célját beteljesítette. Életének üzenetét
egy szóban össze lehet foglalni: Ma (vagyis Anya).
Habár elérte a transzcendentális síkot, jobban szeretett fuvolának
lenni, amelyen Káli Anya játszik. Őt idézve: „Nem cukor akarok lenni,
hanem ízlelni akarom a cukrot.”
Minden szónak, ami isteni ajkát elhagyta, súlya volt. Keresetlen,
csípős humorának is, amikor az alkalom úgy kívánta. De akiknek a
humoros bántásokat el kellett szenvedniük, később rájöttek, hogy a
bántások célja szendergő lelkük felébresztése volt. Révült tekintete,
kifejezéseinek egyszerűsége, szerény és zseniális viselkedése, minden
kapcsolatában megnyilvánuló tiszta szívélyessége, amely nagyszerűen
megszentelt életével és isteni szeretetével párosult, egyetemes
vonzerőt és rajongást szerzett számára.
Sri Aurobindo
A költőknek Látnok-Költő, az emberiségnek isteni Filozófus, híveinek
Mester Jógi, tanítványainak Avatár – ki ő? Sri Aurobindo.
Sri Aurobindo Jógája végtelen lehetőségeket kínáló ambróziaillatú
tudatosság; sosem fáradó menetelés, az Igazság döntő és örökké tartó
győzelme.
Sri Aurobindo Integrál Jógájának alapeszméje a fejlődés – a tudat
fejlődése az Anyagban és az Anyagon keresztül. A kétség árnyéka sem fér
hozzá, hogy az Anyag és a Szellem egy. A Szellem, amikor mélyen alszik,
Anyag. Az Anyag, amikor teljesen felébredt, Szellem.
Sri Aurobindoban együtt van a csodálatos idealizmus és a messzemenően
gyakorlatias isteni természet. Tapasztalata az emberiségnek királyi
útként szolgálhat egy méltó élethez – a Lélek életéhez, az Isteni
Élethez.
Sri Aurobindo azt tartja, a fizikai munka semmiképpen nem akadálya a
spirituális fejlődésnek. Éppen ellenkezőleg: határozottan úgy érzi,
hogy a fizikai munka elősegíti a felkészülést az Isteni teljes
kinyilvánítására mind önmagunkban, mind pedig a földön.
Sri Aurobindo elmondja a világnak, hogy nemcsak lehetséges, de
maradéktalanul megvalósítható, hogy könnyedén, szakadatlanul,
tudatosan, belsőleg, külsőleg, mindvégig sikeresen dolgozzunk. És
véleménye szerint az élet maga áldás Istentől, amelyen keresztül az
embernek meg kell Őt valósítania és eggyé kell Vele válnia.
Ha meg akarod ismerni Sri Aurobindot, azt tanácsolom, olvasd el a
könyveit, különösen a The Life Divine-t (Az Isteni Élet). Az Isteni
Élet saját életéről szól, saját megvalósításáról, saját
kinyilvánításáról. A tanítványai is sok könyvet írtak róla, de azok a
könyvek, amelyeket ő írt, végtelenül jobbak, mint az összes könyv, amit
a tanítványai együttvéve írtak. Ha elolvasod Az Isteni Élet-et,
megismered azt az üzenetet, azt a páratlan üzenetet, amit Sri Aurobindo
hozott le a föld-tudatba. Az Isteni Élet az ő legmagasabb megvalósítása
és az ő isteni kinyilvánítása. Ez a könyv mindent elmond.
Sok zseniális spirituális Mester van, aki nem írt semmit. Esetében
azonban a világ rendkívül szerencsés, hogy írásain keresztül
felajánlotta végtelen belső bölcsesség-fényét. Lehet, hogy valaki nem
akarja elolvasni az összes könyvét, de egy könyv is elég. Ha elolvasod
Az Isteni Élet-et, megérzed, hogy mi ő és mit tud nyújtani. Viszont ami
ő, az végtelenül feljebbvaló, mint a könyve, mint bármely könyv, vagy
mint az összes könyv együttvéve. De bármit is képes befogadni a világ
az írásaiból, azt ebben a könyvben megtalálja. Ezért ha jobban meg
akarod ismerni Sri Aurobindot, azt javaslom, olvasd el ezt a
legfelsőbben páratlan könyvet.
AVATÁROKRÓL
The word ‘Avatar’ means the direct descendant of God, the incarnation
of the Supreme Being. Although an Avatar descends directly from God,
our Indian tradition holds that there are ten major Avatars, and all
are various incarnations of the God Vishnu. Some of them are animal
avatars. The name of the tenth avatar who is yet to come is Kalki. This
is what tradition says, this is what the scholars say. But from the
spiritual point of view, the Avatars are connected with Vishnu only in
so far as Vishnu represents the Supreme in His aspect of the divine
Sustainer, the divine Continuity and supreme Unity behind and above all
change. There have been quite a few Avatars. Sri Chaitanya was an
Avatar, Sri Ramakrishna was an Avatar, Lord Rama and Sri Krishna were
Avatars.
Sri Rama (Ramachandra)
You have heard of our first Indian Avatar-King Rama or, as we call him,
Ramachandra. Ramachandra was the Avatar before Lord Krishna. Rama had
an arch-enemy called Ravana, who was the absolute embodiment of
ignorance. Ravana abducted Ramachandra's wife, Sita, and stood totally
against Rama. Ravana was the greatest hostile force incarnated in that
era. You can say that Ravana came into the world specifically to harass
Ramachandra. But this is an understatement. He came into the world with
the purpose of destroying or, if that was impossible, of delaying the
divine evolution on earth. So he stood most powerfully against
Ramachandra, whose purpose was exactly the opposite. Rama did conquer
Ravana, however, and rid the world of him.
When Sri Ramachandra was compelled to go into exile for fourteen years,
his brother Bharat took his sandals and placed them on the throne as a
symbol that he was only taking care of the kingdom until Rama returned.
Rama, the first Avatar, one of India’s greatest spiritual Masters,
prayed to Durga. He prayed to this goddess to save him when he was in
danger, although he was a great spiritual Master. Spiritual Masters
often approach the female aspect of the Divine.
Sri Krishna
God is proud of His Divinity in Sri Krishna. Man is proud of his
humanity in Sri Krishna.
Sri Krishna is the beloved Boatman who untiringly plies His Boat of
Consciousness between India's unparalleled history and Her unrivalled
spirituality.
The Gita is Sri Krishna's Heart, His Vision-in-Fulfilment. The Gita is
humanity's breath, its journey towards Immortality.
Sri Krishna's Flute stirs the Universal Consciousness. Sri Krishna's
Gita enchants the Transcendental Consciousness.
Sri Krishna plays on His Flute. We hear. We do something more. We
barter our body's dust with His Soul's Plenitude.
Sri Krishna is the shoreless ocean of Bliss. But as soon as I sincerely
dedicate myself to Him, He presents me with His own Boat and takes me
to the boundless Shore, the Golden All.
India’s peerless Avatar (direct descendant of God) Sri Krishna has
something more to tell the world. He says, “Blessed is the human birth;
even the dwellers in heaven desire this birth, for God-Realisation is
attained only by human beings here on earth.”
Buddha
Siddhartha did. He flew from his household life into the state of
homelessness. The Supreme did. He placed Lord Buddha in the adoring
heart of humanity, in the lap of universal Love. Temptation Siddhartha
saw and shunned; austerity He felt and lived; the Middle Path He
realised and offered. The Omnipotent did two things through Siddhartha.
He revealed the ideal of perfection in a human being. He revealed His
Enlightenment and Compassion in a divine being. Lord Buddha cast aside
caste. The fallen learned from Him the value of self-respect. The
unbending learned from Him the necessity of humility.
The Buddha inspires our mind. The Buddha illumines our life. The Buddha
fulfils our heart. The Buddha satisfies our soul.
O Buddha! O Buddha!
Tell me,
Why
Were you so cruel
To Yashodhara, your beautiful wife?
What made you
Escape
From her sleeping net?
"I wanted
To tell the world
That I was totally
Unfulfilled
In my human life.
I escaped from my wife's
Love-Prison
Because
Her larger self, the world,
Needed
My immediate service."
Jesus
Jesus came. The world heard. Jesus went. The world saw. Jesus smiles.
The world becomes.
Jesus wanted. The world gave not. The world wanted. Jesus gave. In
addition, He became.
Jesus had the chance to tell the world the matchless virtue of
Forgiveness. Jesus did not have the chance to tell the world the
unavoidable necessity of the Sword.
Jesus’ human birth was the Question. His Divine Death was not only an
Answer, but The Answer.
God was more than successful in sending down His Son to the earth.
Humanity suffered worse than Defeat in not receiving the Son.
Earth’s blunders are great. God’s Compassion is greater. Jesus knew it.
He prayed for this blessing: “Father, forgive them, for they know not
what they do.”
I consider Jesus the son of God and also a transcendental Being. Jesus
is called the son of man, but he brought down to earth with him the
divine Consciousness. The son of God means the conscious possessor of
the infinite divine Consciousness. Jesus consciously embodied the
Almighty Father, the Supreme, the Absolute. At times in his life he
called himself the son of God. "Our Father who is in Heaven," he used
to say. But also, there came a time when he said, "I and my Father are
one."
Jesus had to present himself to the world at large as the son of man so
that people would have faith in their own possibility. Otherwise people
would have thought, "Oh, he is divine; that is why he can do
everything." But when they could say, "If he can reach the Highest, we
also can," they were encouraged and inspired to go deep within and
aspire. Again, Jesus had to show that Heaven and earth are not at two
different places. He showed that Heaven is inside our hearts, inside
our consciousness, and that we can all be conscious children of God.
And at times he had to offer his divine authority to the world, for
only in this way could he establish his consciousness on earth. At
these times it was necessary for him to reveal himself to the world as
a transcendental Being, and he did so.
At one moment Jesus was the son of man, bound by the limitations of the
physical nature. At other moments he was the conscious son of God
leading the world to its destined Goal. And at still other moments he
said, where is the Goal if not within me? When Jesus said, "I am the
Way, the Truth and the Light," he meant that within him, within his
divine consciousness, was the Goal itself. So he had to play three
roles simultaneously during his stay on earth.
Sri Chaitanya (Lord Gauranga)
Lord Gauranga's rise in the firmament of Bengal when the province was
shrouded in a mist of superstition, ignorance and pessimism was a
supreme blessing of Providence. The supernal light that He threw on the
slumbering and downtrodden country stirred its children to a new life.
Sri Chaitanya's Vaishnavism is synonymous with the Radha-Spirit, the
living emblem of divine love at its highest. And this love attains the
acme of perfection in possessing and being possessed by the
ever-blissful Sri Krishna.
Man can pay his true homage to the Avatar Sri Chaitanya when he is
capable of sharing even an infinitesimal fraction of His Divine
Ecstasy.
Even when he was in his teens he swam right across the ocean of
learning. All the scholars, with no exception, had to bow before this
intellectual giant. But a change was fast coming upon him as he was
nearing twenty-five. Now divine realisation was to break upon him.
His non-attachment became manifest when he threw into the river
Bhagirathi his splendid work on Logic to save the reputation of his
friend from being eclipsed by his own greater learning…
Can Knowledge and Devotion be housed peacefully in one single frame?
Sri Chaitanya's life is a reply in the affirmative. This moment he is
Krishna, next moment he is Radha. When his eyes run in streams for Sri
Krishna he is Radha personified. And when he takes his seat on the
hallowed dais he is Sri Krishna himself. The influence of Chaitanya's
Bhakti on the soil of Bengal can never be expressed so lucidly as it
has been done by Vivekananda, the Vedantin of Vedantins.
"Chaitanya's Bhakti, " says the beloved disciple of Ramakrishna, "ruled
over the whole land of Bengal, bringing solace to everyone. His love
knew no bounds. The saint or the sinner, the Hindu or the Muhammadan,
the pure or the impure, the prostitute, the streetwalker—all had a
share in his love, all had a share in his mercy, and even to the
present day, although greatly degenerated, as everything does become in
time, his seat is the refuge of the poor, of the down-trodden, of the
outcast, of the weak, of those who have been rejected by society."
Sri Ramakrishna
The child Ramakrishna was at once God-centric and God-intoxicated. It
is often that a God-lover is misunderstood and considered to be a
lunatic of the first water. Sri Ramakrishna was no exception in the
eyes of some of his countrymen. As a child cries to his mother for
sweets and toys, so did the child Ramakrishna cry for love and devotion
to his Mother Kali. And this love and devotion is nothing other than
the secret key to open the door to God-realisation.
His sole aim in life was to have nothing save and except a constant
union with the Mother Kali. His aim he did fulfil. And in one word we
can sum up the message of his life: Ma (vagyis Anya)
Although he had attained to the transcendental plane, he preferred to
be the flute to be played by his Mother Kali. To cite him: “I do not
want to be sugar, but I want to taste sugar.”
Every word that fell from his divine lips carried weight. Sharp humour,
too, was not wanting when the occasion demanded it, but those who had
to suffer his humorous blows did feel later on that those blows were
meant only to awake their slumbering soul. His trance-bound
countenance, the simplicity of his expression, his unassuming and
genial manner, the lucid cordiality of his relationship with all,
coupled with his magnificently hallowed life and divine love, won for
him a universal attraction and devotion.
Sri Aurobindo
A Seer-Poet to the poets, a divine Philosopher to mankind, a Master
Yogi to his worshippers, an Avatar to his disciples—who is he? Sri
Aurobindo.
Sri Aurobindo's Yoga is an ambrosial consciousness with infinite
possibilities; it is a never-tiring march, a decisive and everlasting
victory of Truth.
The keynote of Sri Aurobindo's Integral Yoga is evolution—evolution of
consciousness in and through Matter. There is no shadow of doubt that
Matter and Spirit are one. Spirit, when it is fast asleep, is Matter;
Matter, when it is fully awakened, is Spirit.
A marvel-idealism and a highly practical divinity are housed in Sri
Aurobindo. His are the experiences that may serve as humanity's royal
road to a life worth living—a life of the Spirit, the Life Divine.
Sri Aurobindo holds that physical work is in no way a bar to spiritual
progress. On the contrary, he strongly feels that physical work is an
aid to self-preparation for the full manifestation of the Divine both
in oneself and upon the earth.
Sri Aurobindo tells the world that it is not only possible but entirely
practicable to work easily, incessantly, consciously, inwardly,
outwardly, thus finally successfully. And in his opinion, life itself
is a blessing of God through which man has to realise Him and be one
with Him.
http://www.srichinmoylibrary.com/books/3004/1/2
If you want to know about Sri Aurobindo, I would advise you to read his
books, especially The Life Divine . The Life Divine is about his own
life, his own realisation, his own manifestation. His disciples have
also written many books on him but the books that he has written
himself are infinitely better than all the books written by his
disciples put together. If you read The Life Divine , you will know the
message, the unique message, which Sri Aurobindo brought down into the
earth-consciousness. The Life Divine is his highest realisation and his
divine manifestation. This book says everything.
There are many genuine spiritual Masters who have not written anything.
In his case, the world is extremely fortunate that he offered his
infinite inner wisdom-light through his writings. One may not want to
read all his books, but one book is enough. If you read The Life Divine
, you will feel what he is and what he has to offer. But again, what he
is, is infinitely superior to his book, to any book or to all the books
put together. But whatever the world could receive from his writings he
offered through that book. So if you want to know more about Sri
Aurobindo, I advise you to read this supremely unparalleled book.
Az „Avatár” szó jelentése: Isten közvetlen alászállása, a Legfelsőbb
Lény megtestesülése. Habár egy Avatár közvetlenül Istentől száll alá,
indiai hagyományunk úgy tartja, hogy tíz fő Avatár létezik, és ők
mindannyian Vishnu Isten különböző megtestesülései. Néhányuk állati
avatár. A tizedik avatár neve, aki még csak ezután fog elérkezni,
Kalki. Ezt állítja a hagyomány, ezt állítják a tudósok. De spirituális
szempontból az Avatárok csak annyiban kapcsolódnak Vishnuhoz,
amennyiben Vishnu képviseli a Legfelsőbbnek a minden változáson túli és
minden változás felett álló - isteni Fenntartó, isteni Folytonosság és
legfelsőbb Egység - aspektusát. Avatárok szép számmal voltak. Sri
Chaitanya Avatár volt, Sri Ramakrishna Avatár volt, Lord Rama és Sri
Krishna Avatárok voltak.
Sri Ráma (Rámachandra)
Már hallottál első indiai Avatár-Királyunkról, Rámáról, vagy ahogy
nevezzük, Rámachandráról. Rámachandra volt a Lord Krishnát megelőző
Avatár. Ráma fő ellenségét Rávanának hívták, aki maga volt a
megtestesült tudatlanság. Rávana elrabolta Rámachandra feleségét,
Szítát, és teljességgel szemben állt Rámaval. Rávana volt az akkoriban
inkarnálódott legnagyobb ellenséges erő. Azt mondhatnád, hogy Rávana
kimondottan azért jött a világba, hogy Rámachandrát zaklassa. De ez
enyhe kifejezés. Azzal a céllal jött a világba, hogy megsemmisítse,
vagy ha ez lehetetlen, akkor feltartóztassa az isteni fejlődést a
földön. Ezért a legerőteljesebben szemben állt Rámachandrával, akinek a
célja ezzel pontosan ellenkezett. Ráma mindemellett legyőzte Rávanát és
megszabadította tőle a világot.
Amikor Rámachandra tizennégy évre száműzetésbe kényszerült, fivére,
Bharat fogta a szandálját és a trónra helyezte. Ezzel jelképezte, hogy
Ráma visszatértéig ő csak a gondját viseli a királyságnak.
Ráma, az első Avatár, India egyik legnagyobb spirituális Mestere
Durgához imádkozott. Azért imádkozott ehhez az istennőhöz, hogy védje
meg, ha veszélybe kerül, bár ő maga nagy spirituális Mester volt. A
spirituális Mesterek gyakran közelítik meg az Isteni női aspektusát.
Sri Krishna
Isten Sri Krishnában Isteni Természetére büszke. Az ember Sri
Krishnában emberi természetére büszke.
Sri Krishna az a szeretett csónakos, aki Tudat-Csónakján
fáradhatatlanul közlekedik India példátlan történelme és páratlan
spiritualitás között.
A Gíta Sri Krishna Szíve, Beteljesedő Látomása. A Gíta az emberiség
lélegzete, Halhatatlanság felé tartó utazása.
Sri Krishna Fuvolája lelkesíti az Egyetemes Tudatot. Sri Krishna Gítája
elbűvöli a Transzcendentális Tudatot.
Sri Krishna Fuvoláján játszik. Mi hallgatjuk. Valami többet teszünk.
Testünk porát elcseréljük Lelkének Teljességére.
Sri Krishna a Gyönyörűség parttalan óceánja. De amint őszintén Neki
szentelem magam, saját Csónakjával ajándékoz meg engem, és elvisz engem
a határtalan Partra, az Arany Mindenségbe.
India utolérhetetlen Avatárja (Isten közvetlen alászállása), Sri
Krishna valami többet szeretne elmondani a világnak. Így szól: „Áldott
az emberi születés: még a menny lakói is vágynak erre a születésre,
mivel az Isten-Megvalósítást csak az emberek érhetik el itt a földön.
Buddha
Sziddhárta megtette. Családos életéből az otthontalanság életébe
költözött. A Legfelsőbb megtette. Lord Buddhát az emberiség hódoló
szívébe, az egyetemes Szeretet ölébe helyezte. Sziddhárta kísértést
látott és kitért előle: mértékletességet keresett és élt;
megvalósította és felajánlotta a Középutat. A Mindenható két dolgot
tett Sziddhártán keresztül. Kinyilvánította a tökéletesség eszményét
egy emberi lényben. Kinyilvánította Megvilágosodását és Részvétét egy
isteni lényben. Lord Buddha félredobta a kasztot. Az elesettek
megtanulták tőle az önbecsülés értékét. A hajlíthatatlanok megtanulták
tőle az alázat szükségességét.
Buddha ösztönzi értelmünket. Buddha megvilágosítja életünket. Buddha
betölti szívünket. Buddha kielégíti lelkünket.
Ó, Buddha, Buddha!
Mondd,
Mért
Voltál oly kegyetlen
Gyönyörű feleségedhez, Yasodharához?
Mi vett rá,
Hogy elszökj
Hálójából?
„El akartam
Mondani a világnak,
Hogy emberi életemben
Teljesen
Betöltetlen voltam.
Azért szöktem meg feleségem
Szerelem-Börtönéből,
Mert
Tágabb valójának, a világnak
Szüksége volt
Azonnali szolgálatomra.”
Jézus
Jézus jött. A világ hallott. Jézus ment. A világ látott. Jézus
mosolyog. A világ készül.
Jézus szűkölködött. A világ nem adott. A világ szűkölködött. Jézus
adott. Egyúttal készült.
Jézusnak megvolt a lehetősége, hogy a Megbocsátás egyedülálló
értékéről beszéljen a világnak. Jézusnak nem volt meg a lehetősége,
hogy a Kard elkerülhetetlen szükségességéről beszéljen a világnak.
Jézus emberi születése volt a Kérdés. Jézus Isteni Halála nemcsak egy
Válasz volt, hanem A Válasz.
Isten nagyon sikeresen leküldte Fiát a földre. Az emberiség csúnyán
vereséget szenvedett, mivel nem fogadta be a Fiút.
A föld baklövései nagyok. Isten Részvéte nagyobb. Jézus tudta ezt.
Ezért az áldásért imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem
tudják, mit cselekszenek.”
Jézust Isten Fiának és transzcendens Lénynek is tekintem. Jézust az
ember fiának nevezik, de az isteni Tudatot hozta le magával a földre.
Isten Fia azt jelenti: a végtelen isteni Tudat tudatos birtoklója.
Jézus tudatosan testesítette meg a Mindenható Atyát, a Legfelsőbbet, az
Abszolútot. Időnként Isten fiának nevezte magát. „Mi Atyánk, aki a
Mennyekben vagy” - szokta mondani. Viszont volt idő, amikor ezt mondta:
„Én és Atyám egyek vagyunk.”
Jézusnak önmagát a nagyvilág számára az ember fiaként kellett
megmutatnia, hogy az emberek higgyenek a saját lehetőségeikben.
Máskülönben az emberek azt gondolták volna: „Ó, ő isteni, ezért tud
mindent megtenni.” De amikor azt mondhatták: „ha ő el tudja érni a
Legmagasabbat, mi is el tudjuk.”, akkor bátorítva és ösztönözve érezték
magukat, hogy mélyen belülre menjenek és törekedjenek. Ezen kívül
Jézusnak fel kellett fednie, hogy a Menny és a föld nem két különböző
hely. Megmutatta, hogy a Menny a szívünkben van, a tudatunkban, és hogy
mindannyian Isten tudatos gyermekei lehetünk. És néha isteni hatalmát
kellett nyújtsa a világnak, mivel csak így tudta meghonosítani tudatát
a földön. Ilyenkor arra volt szükség, hogy transzcendens Lényként
nyilvánítsa ki magát a világnak, és ő meg is tette.
Jézus az egyik pillanatban az ember fia volt, akit a fizikai természet
korlátai kötnek. Más pillanatokban Isten tudatos fia volt, aki a
világot elrendelt Célja felé vezeti. És ismét más pillanatokban azt
kérdezte: hol van a Cél, ha nem bennem? Amikor Jézus azt mondta: „Én
vagyok az Út, az Igazság és a Fény”, akkor úgy értette, hogy benne, az
ő isteni tudatában van maga a Cél. Tehát földi tartózkodása során három
szerepet kellett párhuzamosan eljátszania.
Sri Chaitanya (Lord Gauranga)
Lord Gauranga felemelkedése Bengál egén, amikor a tartomány a babona, a
tudatlanság és a pesszimizmus ködébe burkolózott, a Gondviselés
legfelsőbb áldása volt. A földöntúli fény, amit a szendergő és
elnyomott országra szórt, új életre serkentette annak gyermekeit.
Sri Chaitanya vaishnavizmusa rokon értelmű a Radha-Lélekkel, az isteni
szeretet legmagasabb formájának élő jelképével. Ez a szeretet abban éri
el tetőpontját, hogy birtokolja az örökké boldog Sri Krishnát és
bitrokolva van általa.
Az ember akkor tudja igazi hódolatát kifejezni Sri Chaitanya Avatárnak,
amikor képes az Ő Isteni Extázisának egy elenyésző kis töredékében
osztozni.
Már tizenéves korában egyenesen átúszta a tudás óceánját. Az összes
tudósnak kivétel nélkül meg kellett hajolnia ez előtt az intellektuális
óriás előtt. De amint a huszonötödik évéhez közeledett, gyors változás
következett az életében. Rátört az istenmegvalósítás.
Lelki szabadsága akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a Bhagitrathi
folyóba dobta a Logikáról írt ragyogó művét, nehogy barátja hírnevét az
ő nagyobb tudása elhomályosítsa…
Megférhet a Tudás és az Odaadás békésen egyetlen testben? Sri
Chaitanya élete az igenlő válasz. Az egyik pillanatban ő Krishna, a
következő pillanatban ő Rádha. Amikor szeméből patakzanak a könnyek
Krishnáért, akkor ő a megszemélyesült Rádha. És amikor elfoglalja
helyét a megszentelt emelvényen, akkor ő Sri Krishna maga. Chaitanya
Bhakti-jának Bengálban kifejtett hatását nem lehet világosabban
kifejezni, mint Vivekananda tette, a védikus tudósok Tudósa.
Rámakrishna szeretett tanítványa így szólt: „Chaitanya Bhakti-ja
Bengál egész földjén uralkodott, vigaszt és megnyugvást hozva
mindenkinek. Szeretete nem ismert határokat. A szent és a bűnös, a
hindu és a muzulmán, a tiszta és a tisztátalan, a kéjnő, az utcai
járókelő – mindenki részesült szeretetében, mindenki részesült
áldásában, és részesül a mai napig, bár nagyon elfajult mértékben,
amint minden elfajul az időben. Központja a szegények menedéke, az
elnyomottaké, a kaszton kívülieké, a gyengéké, a társadalom által
kivetetteké.”
Sri Rámakrishna
Rámakrishna gyermekkorában egyszerre volt Isten-központú és
Isten-ittas. Az istenszeretőt gyakran félreértik és javíthatatlan
elmebetegnek tartják. Rámakrishna sem volt kivétel néhány honfitársa
szemében. Ahogyan a gyermek sír anyjának édességért és játékért, úgy
sírt a gyermek Rámakrishna Káli Anyának szeretetért és odaadásért. És
ez a szeretet és odaadás nem egyéb, mint titkos kulcs, amely az
Isten-megvalósítás ajtaját nyitja.
Egyetlen célja volt az életben: semmit sem birtokolni, kivéve a Káli
Anyával való állandó egységet. Célját beteljesítette. Életének üzenetét
egy szóban össze lehet foglalni: Ma (vagyis Anya).
Habár elérte a transzcendentális síkot, jobban szeretett fuvolának
lenni, amelyen Káli Anya játszik. Őt idézve: „Nem cukor akarok lenni,
hanem ízlelni akarom a cukrot.”
Minden szónak, ami isteni ajkát elhagyta, súlya volt. Keresetlen,
csípős humorának is, amikor az alkalom úgy kívánta. De akiknek a
humoros bántásokat el kellett szenvedniük, később rájöttek, hogy a
bántások célja szendergő lelkük felébresztése volt. Révült tekintete,
kifejezéseinek egyszerűsége, szerény és zseniális viselkedése, minden
kapcsolatában megnyilvánuló tiszta szívélyessége, amely nagyszerűen
megszentelt életével és isteni szeretetével párosult, egyetemes
vonzerőt és rajongást szerzett számára.
Sri Aurobindo
A költőknek Látnok-Költő, az emberiségnek isteni Filozófus, híveinek
Mester Jógi, tanítványainak Avatár – ki ő? Sri Aurobindo.
Sri Aurobindo Jógája végtelen lehetőségeket kínáló ambróziaillatú
tudatosság; sosem fáradó menetelés, az Igazság döntő és örökké tartó
győzelme.
Sri Aurobindo Integrál Jógájának alapeszméje a fejlődés – a tudat
fejlődése az Anyagban és az Anyagon keresztül. A kétség árnyéka sem fér
hozzá, hogy az Anyag és a Szellem egy. A Szellem, amikor mélyen alszik,
Anyag. Az Anyag, amikor teljesen felébredt, Szellem.
Sri Aurobindoban együtt van a csodálatos idealizmus és a messzemenően
gyakorlatias isteni természet. Tapasztalata az emberiségnek királyi
útként szolgálhat egy méltó élethez – a Lélek életéhez, az Isteni
Élethez.
Sri Aurobindo azt tartja, a fizikai munka semmiképpen nem akadálya a
spirituális fejlődésnek. Éppen ellenkezőleg: határozottan úgy érzi,
hogy a fizikai munka elősegíti a felkészülést az Isteni teljes
kinyilvánítására mind önmagunkban, mind pedig a földön.
Sri Aurobindo elmondja a világnak, hogy nemcsak lehetséges, de
maradéktalanul megvalósítható, hogy könnyedén, szakadatlanul,
tudatosan, belsőleg, külsőleg, mindvégig sikeresen dolgozzunk. És
véleménye szerint az élet maga áldás Istentől, amelyen keresztül az
embernek meg kell Őt valósítania és eggyé kell Vele válnia.
Ha meg akarod ismerni Sri Aurobindot, azt tanácsolom, olvasd el a
könyveit, különösen a The Life Divine-t (Az Isteni Élet). Az Isteni
Élet saját életéről szól, saját megvalósításáról, saját
kinyilvánításáról. A tanítványai is sok könyvet írtak róla, de azok a
könyvek, amelyeket ő írt, végtelenül jobbak, mint az összes könyv, amit
a tanítványai együttvéve írtak. Ha elolvasod Az Isteni Élet-et,
megismered azt az üzenetet, azt a páratlan üzenetet, amit Sri Aurobindo
hozott le a föld-tudatba. Az Isteni Élet az ő legmagasabb megvalósítása
és az ő isteni kinyilvánítása. Ez a könyv mindent elmond.
Sok zseniális spirituális Mester van, aki nem írt semmit. Esetében
azonban a világ rendkívül szerencsés, hogy írásain keresztül
felajánlotta végtelen belső bölcsesség-fényét. Lehet, hogy valaki nem
akarja elolvasni az összes könyvét, de egy könyv is elég. Ha elolvasod
Az Isteni Élet-et, megérzed, hogy mi ő és mit tud nyújtani. Viszont ami
ő, az végtelenül feljebbvaló, mint a könyve, mint bármely könyv, vagy
mint az összes könyv együttvéve. De bármit is képes befogadni a világ
az írásaiból, azt ebben a könyvben megtalálja. Ezért ha jobban meg
akarod ismerni Sri Aurobindot, azt javaslom, olvasd el ezt a
legfelsőbben páratlan könyvet.
AVATÁROKRÓL
The word ‘Avatar’ means the direct descendant of God, the incarnation
of the Supreme Being. Although an Avatar descends directly from God,
our Indian tradition holds that there are ten major Avatars, and all
are various incarnations of the God Vishnu. Some of them are animal
avatars. The name of the tenth avatar who is yet to come is Kalki. This
is what tradition says, this is what the scholars say. But from the
spiritual point of view, the Avatars are connected with Vishnu only in
so far as Vishnu represents the Supreme in His aspect of the divine
Sustainer, the divine Continuity and supreme Unity behind and above all
change. There have been quite a few Avatars. Sri Chaitanya was an
Avatar, Sri Ramakrishna was an Avatar, Lord Rama and Sri Krishna were
Avatars.
Sri Rama (Ramachandra)
You have heard of our first Indian Avatar-King Rama or, as we call him,
Ramachandra. Ramachandra was the Avatar before Lord Krishna. Rama had
an arch-enemy called Ravana, who was the absolute embodiment of
ignorance. Ravana abducted Ramachandra's wife, Sita, and stood totally
against Rama. Ravana was the greatest hostile force incarnated in that
era. You can say that Ravana came into the world specifically to harass
Ramachandra. But this is an understatement. He came into the world with
the purpose of destroying or, if that was impossible, of delaying the
divine evolution on earth. So he stood most powerfully against
Ramachandra, whose purpose was exactly the opposite. Rama did conquer
Ravana, however, and rid the world of him.
When Sri Ramachandra was compelled to go into exile for fourteen years,
his brother Bharat took his sandals and placed them on the throne as a
symbol that he was only taking care of the kingdom until Rama returned.
Rama, the first Avatar, one of India’s greatest spiritual Masters,
prayed to Durga. He prayed to this goddess to save him when he was in
danger, although he was a great spiritual Master. Spiritual Masters
often approach the female aspect of the Divine.
Sri Krishna
God is proud of His Divinity in Sri Krishna. Man is proud of his
humanity in Sri Krishna.
Sri Krishna is the beloved Boatman who untiringly plies His Boat of
Consciousness between India's unparalleled history and Her unrivalled
spirituality.
The Gita is Sri Krishna's Heart, His Vision-in-Fulfilment. The Gita is
humanity's breath, its journey towards Immortality.
Sri Krishna's Flute stirs the Universal Consciousness. Sri Krishna's
Gita enchants the Transcendental Consciousness.
Sri Krishna plays on His Flute. We hear. We do something more. We
barter our body's dust with His Soul's Plenitude.
Sri Krishna is the shoreless ocean of Bliss. But as soon as I sincerely
dedicate myself to Him, He presents me with His own Boat and takes me
to the boundless Shore, the Golden All.
India’s peerless Avatar (direct descendant of God) Sri Krishna has
something more to tell the world. He says, “Blessed is the human birth;
even the dwellers in heaven desire this birth, for God-Realisation is
attained only by human beings here on earth.”
Buddha
Siddhartha did. He flew from his household life into the state of
homelessness. The Supreme did. He placed Lord Buddha in the adoring
heart of humanity, in the lap of universal Love. Temptation Siddhartha
saw and shunned; austerity He felt and lived; the Middle Path He
realised and offered. The Omnipotent did two things through Siddhartha.
He revealed the ideal of perfection in a human being. He revealed His
Enlightenment and Compassion in a divine being. Lord Buddha cast aside
caste. The fallen learned from Him the value of self-respect. The
unbending learned from Him the necessity of humility.
The Buddha inspires our mind. The Buddha illumines our life. The Buddha
fulfils our heart. The Buddha satisfies our soul.
O Buddha! O Buddha!
Tell me,
Why
Were you so cruel
To Yashodhara, your beautiful wife?
What made you
Escape
From her sleeping net?
"I wanted
To tell the world
That I was totally
Unfulfilled
In my human life.
I escaped from my wife's
Love-Prison
Because
Her larger self, the world,
Needed
My immediate service."
Jesus
Jesus came. The world heard. Jesus went. The world saw. Jesus smiles.
The world becomes.
Jesus wanted. The world gave not. The world wanted. Jesus gave. In
addition, He became.
Jesus had the chance to tell the world the matchless virtue of
Forgiveness. Jesus did not have the chance to tell the world the
unavoidable necessity of the Sword.
Jesus’ human birth was the Question. His Divine Death was not only an
Answer, but The Answer.
God was more than successful in sending down His Son to the earth.
Humanity suffered worse than Defeat in not receiving the Son.
Earth’s blunders are great. God’s Compassion is greater. Jesus knew it.
He prayed for this blessing: “Father, forgive them, for they know not
what they do.”
I consider Jesus the son of God and also a transcendental Being. Jesus
is called the son of man, but he brought down to earth with him the
divine Consciousness. The son of God means the conscious possessor of
the infinite divine Consciousness. Jesus consciously embodied the
Almighty Father, the Supreme, the Absolute. At times in his life he
called himself the son of God. "Our Father who is in Heaven," he used
to say. But also, there came a time when he said, "I and my Father are
one."
Jesus had to present himself to the world at large as the son of man so
that people would have faith in their own possibility. Otherwise people
would have thought, "Oh, he is divine; that is why he can do
everything." But when they could say, "If he can reach the Highest, we
also can," they were encouraged and inspired to go deep within and
aspire. Again, Jesus had to show that Heaven and earth are not at two
different places. He showed that Heaven is inside our hearts, inside
our consciousness, and that we can all be conscious children of God.
And at times he had to offer his divine authority to the world, for
only in this way could he establish his consciousness on earth. At
these times it was necessary for him to reveal himself to the world as
a transcendental Being, and he did so.
At one moment Jesus was the son of man, bound by the limitations of the
physical nature. At other moments he was the conscious son of God
leading the world to its destined Goal. And at still other moments he
said, where is the Goal if not within me? When Jesus said, "I am the
Way, the Truth and the Light," he meant that within him, within his
divine consciousness, was the Goal itself. So he had to play three
roles simultaneously during his stay on earth.
Sri Chaitanya (Lord Gauranga)
Lord Gauranga's rise in the firmament of Bengal when the province was
shrouded in a mist of superstition, ignorance and pessimism was a
supreme blessing of Providence. The supernal light that He threw on the
slumbering and downtrodden country stirred its children to a new life.
Sri Chaitanya's Vaishnavism is synonymous with the Radha-Spirit, the
living emblem of divine love at its highest. And this love attains the
acme of perfection in possessing and being possessed by the
ever-blissful Sri Krishna.
Man can pay his true homage to the Avatar Sri Chaitanya when he is
capable of sharing even an infinitesimal fraction of His Divine
Ecstasy.
Even when he was in his teens he swam right across the ocean of
learning. All the scholars, with no exception, had to bow before this
intellectual giant. But a change was fast coming upon him as he was
nearing twenty-five. Now divine realisation was to break upon him.
His non-attachment became manifest when he threw into the river
Bhagirathi his splendid work on Logic to save the reputation of his
friend from being eclipsed by his own greater learning…
Can Knowledge and Devotion be housed peacefully in one single frame?
Sri Chaitanya's life is a reply in the affirmative. This moment he is
Krishna, next moment he is Radha. When his eyes run in streams for Sri
Krishna he is Radha personified. And when he takes his seat on the
hallowed dais he is Sri Krishna himself. The influence of Chaitanya's
Bhakti on the soil of Bengal can never be expressed so lucidly as it
has been done by Vivekananda, the Vedantin of Vedantins.
"Chaitanya's Bhakti, " says the beloved disciple of Ramakrishna, "ruled
over the whole land of Bengal, bringing solace to everyone. His love
knew no bounds. The saint or the sinner, the Hindu or the Muhammadan,
the pure or the impure, the prostitute, the streetwalker—all had a
share in his love, all had a share in his mercy, and even to the
present day, although greatly degenerated, as everything does become in
time, his seat is the refuge of the poor, of the down-trodden, of the
outcast, of the weak, of those who have been rejected by society."
Sri Ramakrishna
The child Ramakrishna was at once God-centric and God-intoxicated. It
is often that a God-lover is misunderstood and considered to be a
lunatic of the first water. Sri Ramakrishna was no exception in the
eyes of some of his countrymen. As a child cries to his mother for
sweets and toys, so did the child Ramakrishna cry for love and devotion
to his Mother Kali. And this love and devotion is nothing other than
the secret key to open the door to God-realisation.
His sole aim in life was to have nothing save and except a constant
union with the Mother Kali. His aim he did fulfil. And in one word we
can sum up the message of his life: Ma (vagyis Anya)
Although he had attained to the transcendental plane, he preferred to
be the flute to be played by his Mother Kali. To cite him: “I do not
want to be sugar, but I want to taste sugar.”
Every word that fell from his divine lips carried weight. Sharp humour,
too, was not wanting when the occasion demanded it, but those who had
to suffer his humorous blows did feel later on that those blows were
meant only to awake their slumbering soul. His trance-bound
countenance, the simplicity of his expression, his unassuming and
genial manner, the lucid cordiality of his relationship with all,
coupled with his magnificently hallowed life and divine love, won for
him a universal attraction and devotion.
Sri Aurobindo
A Seer-Poet to the poets, a divine Philosopher to mankind, a Master
Yogi to his worshippers, an Avatar to his disciples—who is he? Sri
Aurobindo.
Sri Aurobindo's Yoga is an ambrosial consciousness with infinite
possibilities; it is a never-tiring march, a decisive and everlasting
victory of Truth.
The keynote of Sri Aurobindo's Integral Yoga is evolution—evolution of
consciousness in and through Matter. There is no shadow of doubt that
Matter and Spirit are one. Spirit, when it is fast asleep, is Matter;
Matter, when it is fully awakened, is Spirit.
A marvel-idealism and a highly practical divinity are housed in Sri
Aurobindo. His are the experiences that may serve as humanity's royal
road to a life worth living—a life of the Spirit, the Life Divine.
Sri Aurobindo holds that physical work is in no way a bar to spiritual
progress. On the contrary, he strongly feels that physical work is an
aid to self-preparation for the full manifestation of the Divine both
in oneself and upon the earth.
Sri Aurobindo tells the world that it is not only possible but entirely
practicable to work easily, incessantly, consciously, inwardly,
outwardly, thus finally successfully. And in his opinion, life itself
is a blessing of God through which man has to realise Him and be one
with Him.
http://www.srichinmoylibrary.com/books/3004/1/2
If you want to know about Sri Aurobindo, I would advise you to read his
books, especially The Life Divine . The Life Divine is about his own
life, his own realisation, his own manifestation. His disciples have
also written many books on him but the books that he has written
himself are infinitely better than all the books written by his
disciples put together. If you read The Life Divine , you will know the
message, the unique message, which Sri Aurobindo brought down into the
earth-consciousness. The Life Divine is his highest realisation and his
divine manifestation. This book says everything.
There are many genuine spiritual Masters who have not written anything.
In his case, the world is extremely fortunate that he offered his
infinite inner wisdom-light through his writings. One may not want to
read all his books, but one book is enough. If you read The Life Divine
, you will feel what he is and what he has to offer. But again, what he
is, is infinitely superior to his book, to any book or to all the books
put together. But whatever the world could receive from his writings he
offered through that book. So if you want to know more about Sri
Aurobindo, I advise you to read this supremely unparalleled book.
